Írtam már korábban a sanyarú gyerekkoromról, hogy a kis barátaimmal ellentétben a nagyi házi lekvárjain, szörpjein, kézzel gyúrt tésztáin és nyáron eltett savanyúságain kellett tengődnünk, minden nap meleg ebéddel otthon, miközben sóvárogva néztük a szomszéd gyereket, akik kólát és kiwi üdítőt ihattak, és a vasárnap a City Grillben ebédelhettek. És most, felnőtt fejjel újabb csalódás kellett, hogy érjen. Anyuuu, miért nem ettünk mi soha bundás szilvát? Vagy legalább egy kis bundás almát?? Egyáltalán, hogy lehet az, hogy én szombatig nem is tudtam ezek létezéséről?? Milyen gyerekkorom volt nekem, de komolyan???? :-) A bundás szilva valami olyan őrülten finom, hogy borzasztóan sajnálom az elvesztegetett harminc évet, amit sötét tudatlanságban nélküle töltöttem.
Van a szilva. Nyersen kívül kék, belül sárga, roppanós, fanyar. Megsütve az egész bordóslila, édes és krémes. Szóval csak a szuperlatívusz. Nem vagyok egy édességes típus (igen a desszert a Másik Mignon reszortja), de ezen tényleg teljesen kikészültem.
Hozzávalók: 3 tojás, kb. 20 dkg liszt, 1-1,5 dl tej, 1 ek cukor, fél kiló félbevágott, kimagozott szilva, olaj a sütéshez, fahéj
A hozzávalókból sűrű palacsintatésztát készítünk, a szilvákat belemártogatjuk, és olajban kisütjük. Aztán megszórjuk fahéjjal, és bár ezalkalommal mi nem tettük, de mindenképpen meg kell kóstolni frissen felvert tejszínhabbal is.
Ja. Ahogy a címben és a képen is látható, almát is bundázhatunk, vagy szinte bármit természetesen.
1 megjegyzés:
Sziasztok Mignonok!
Már attól is hízom, hogy mindennap olvasom a blogotok. Indítsatok azonnal vega rovatot! :)
u.i.: Egyébként rajongok.
Megjegyzés küldése