2008. július 13., vasárnap

Vatikáni szerencsekenyér


Ha emailen kapok valami „küldd tovább különben örökre átkozott/szegény/szerelemben szerencsétlen ésatöbbi leszel” típusú emailt, azonnal kitörlöm. De a mostani láncot mégsem tudtam visszautasítani, mert elevenemre tapintott.
Még általános iskolából emlékszem, hogy körbejárt ez a recept, meg a hozzá tartozó kétes eredetű kovász. Most újra feléledt a szokás és csak remélni merem, hogy nem ugyanannak a 15 évvel ezelőtti kovásznak egy darabja képezi a mostani vatikáni szerencsekenyerem alaptésztáját.
Szóval múlt héten kaptam egy ásványvizes üvegbe töltve a szerencsesüti alapját a Lady Edinától, a Horror Barbieból.
A metódus a következő: az ember megkapja barátnőjétől a szerencsekovászt. Kiönti egy nagy műanyagtálba, és fedő nélkül tartja a konyhapulton, hogy minden arra járó, de főleg az ember pasija minden nap megkérdezze, hogy mi ez az undorító, savanyú szagú izé. A kezdeti kritikákkal nem törődve, anélkül, hogy megkavarnánk, első nap rakunk bele 2,5 deci cukrot, második nap 2,5 deci tejet, harmadik nap 2,5 deci lisztet. Negyedik nap jön a kavarás. Szigorúan fakanállal, háromszor. Ötödik nap az összes dolgot még egyszer belerakjuk. Hatodik nap következnek az izgalmas dolgok, ugyanis négy egyenlő részre kell osszuk a tésztát, a háromnegyed részéről majd kicsit később, most foglalkozzunk a kisebb résszel. Tegyünk bele 2,5 deci lisztet, 3 tojást, fél csomag sütőport, 2,5 deci olajat, kis fahéjat, vaníliás cukrot, fél tábla csokit és 1 marék diót apróra vágva. Fakanállal dolgozzuk el a tésztát, majd kivajazott, kilisztezett őzgerincformában kb. 40 perc alatt kisütjük.

Én kicsit kevesebb olajat és kicsit több cukrot raknék bele, ha még egyszer csinálnám, a többiek a narancshéj ízét hiányolták belőle. Bár félő, hogy a szerencsehozó tulajdonsága elveszik a változtatások hatására, plusz ki tudja mennyire ősi a recept, amibe bele kontárkodnék.
Most jöjjön a megmaradt nagyobb rész. Szétosztjuk három egyenlő részre, és odaajándékozzuk az irigykedő barátnőknek és barátnők anyukáinak, hogy töretlenül tudjon tovább folytatódni a szerencselánc. A hétvégén 1,6 milliárd volt a lottófőnyeremény, remélem a süti dolgozott a sorsoláson. Abba pedig igazán nem szeretnék belegondolni, hogy a kovász egy darabja ezelőtt 5 évvel, mondjuk egy moldáv házaspár - a mi higéniai normánktól fényévekre lévő - konyhájában érlelte az élesztőgombákat.
Egyébként a süti igazán finom, pillanatok alatt elfogyott, úgyhogy aki nem babonás, előállíthatja saját maga is a kovászt, és megpróbálkozhat az eredeti, vagy az énáltalam módosított változattal is. Mellesleg, ha lett is volna szerencsehozó hatalma, a sok gúnyolódástól, amit a fiúktól kapott – szektasüti, keresztény kenyér, hitgyülis szelet, hogy csak az enyhébbeket említsem – tuti elpártol tőlünk fortuna.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia.
Valamikor én is benne voltam a süti láncban,de valahogy kikoptam belőle.Tényleg nagyon jó ize volt.
Te tudod az sk.kovász előállitásána a recijét?
Ha igen kérlek ird le.
Köszi. Marcsi

Fűszeres Eszter írta...

Én nagyon utálom ezeket a küld tovább izéket, de azt kell mondjam ez nagyon aranyos! És szép is lett a süti nagyon!

Mignonok írta...

Meg finom is, de tényleg! ;o)

Mignonok írta...

Én úgy csinálnám, hogy szobahőmérsékletű tejbe rakok cukrot/mézet meg élesztőt és megvárom, amíg felfut, másnap már jöhet a szokásos menet: cukor, majd tej, liszt, keverés, stb.
De nézd meg itt is, ő nagy szakértője a kelt tésztáknak: http://gportal.hu/gindex.php?pg=5096784

Névtelen írta...

Köszi arivagy, megnéztem E.Margit old.is. Kipróbálom.
Üdv.Marcsi.